Epilógus

Ahogy az emberek, úgy a vámpírok közül sem mindenki olyan, amilyen.  A Volturi klán, a vámpírok fölött állt és uralkodik. Ők voltak az elitek, a vámpírok között. Kivételes képességgel bíró, hatalom és persze vér szomjas lények voltak. Az emberi élet, nekik egy teljesen más fogalom volt, mint egy halandónak. Ők a saját fájdalmuk enyhítését és életük fenntartásához szükséges célt látták benne csupán, azaz az emberi élet elvetését.
 De mint említettem nem minden vámpír ilyen. Vannak gyengék, vámpírnak már alig mondható lények, akik épp az ellenkezőért küzdenek. Megpróbálják az emberi életet megvédeni fajtársaik elől. Ők a félvér vámpírok. Ők a vámpírok szülöttei és egyben a vámpír gyilkosságoknak a fő elkövetői is. 
Egy ilyen féllény volt Karina Samzet is. Apja a híres Volturi tag, Aro. Karina megfogadta, hogy meg búszúalja apja tettét, amiért meg kellett tudatlanul ölnie anyát, mert gyilkost teremtettek belőle.
Több ifjú félvámpír társaságában alapított egy vámpír ölő alakulatot.
Karina megpróbált átlagos lenni, amennyire vámírsága engedte. Emberekkel alakított kapcsolatot. De egy ember túl közel jutott hozzá. Egy ember, ki mit sem sejtett titkairól, még is megbízott benne. Egy embert, ki sose kérdezte, hogy ki ő, vagy honnét jött... 
Ez az ember Anna Mranz volt. Egy összetört szívű lány, aki nem várt semmit az élettől . Anna családi okok miatt minden embert kizárt az életéből, aki valaha is fontos volt számára, de Karinában meg bízott, akárhogy is, ő túl közel állt a szívéhez. Apropó szív, Anna beleszeretett Karina bátyába Petricbe, aki nem viszonozhatta szerelmét és még azt is megjátszotta, hogy meghal, csak ne hogy csalódást okozzon Annanak. A lány elidegenedve a világtól, csak egy baráttal az oldalán élt, míg...

Na szóval ez lenne a történetem előzménye. Anna szemszögéből íródik a blog, aki sok fájdalmon megy keresztül, míg nem választásra kényszerül...
Úi: A blog sablonjáért Kira a felelős, szóval őt lehet dicsérni, amiért egy ilyen csodás sablont készített :D 
Ezer puszi

Bogiii